A csapatban rejlő lehetőségek kiaknázása a csapat vezetőjének felelőssége. A vezető hogyan növelheti a csapat sikeresélyét? Csapatépítés profi módon Dr. Eunice Parisi-Carew csapatépítés szakértő receptje alapján.
Az együttműködés jellemzően próba-szerencse kérdése a mai cégeknél, csak épp a szerencse legtöbbször hiányzik – állítja Dr. Eunice Parisi-Carew, a Ken Blanchard Companies csapatépítési szakértője. Ennek eredménye: rendkívül lecsökkent termelékenység, amint ál-csapatok küszködnek olyan feladatokkal, melyeket eredményesebben is el lehetne végezni, ha jobban együttműködnének a csapattagok.
Parisi-Carew szerint: „Az üzleti világ annyira összetett és kompetitív, hogy azoknak a szervezeteknek, akik sikeresek akarnak lenni a jövőben, gyorsnak, alkalmazkodóképesnek és innovatívnak kell lenniük. Ez csakis akkor lehetséges, ha képesek vagyunk tőkét kovácsolni az eltérő nézőpontokból, és hatékonyan tudunk együttműködni a különböző részlegek között.”
„Ennek azonban az ellenkezője történik: annyira belénk vésődött a hierarchia, ahol a főnökök kezükben tartják az ellenőrzést, az emberek vezetésére pedig, mint a célelérés eszközére tekintenek, hogy a rugalmas együttműködés igazi kihívást jelenthet.”
Úgy kell tekintsünk a csapatra, mint egységre – nem úgy, mint egyének gyülekezetére
„A legnagyobb kihívás abban áll, hogy jellemzően egyénekben gondolkodunk még akkor is, amikor egy csapatról beszélünk. Nem úgy tekintünk a csapatra, mint egy különálló egységre, amelynek megvannak a saját magatartásmintái. Ehelyett egyének csoportját látjuk.”
„Egészként kell tekintsünk az egységre, nem egyénenként! A vezetők ezen szoktak elbukni. Ha például valaki helytelenül viselkedik a csapatban, akkor ahelyett, hogy a csapattól várnák el ennek rendezését, a vezetők késztetést éreznek, hogy beavatkozzanak, kiemeljék az egyént, és így kezeljék a zavaró magatartást. Ez a módszer kézenfekvő ugyan, de megfosztja a csapatot attól a lehetőségtől, hogy feldolgozza ezt az élményt, hasznot húzzon belőle, és ezáltal fejlődjön, mint csapat.
Az egyéneknek készen kell állnia a megosztásra
„Az egyének szintjén az együttműködés azt jelenti, hogy kölcsönösen felelősséget vállalunk egymásért, és megosztjuk a munkaterheket egymással, miközben azonos célért küzdünk. Az együttműködéshez elengedhetetlen, hogy hajlandóak legyünk megosztani a tapasztalatunkat, hogy beugorjunk és kisegítsük társunkat, és hogy átlépjünk szervezeti határokon.” „Tény, hogy mindenkinek vannak problémái, amikor egy csapat elindul”, magyarázza Parisi-Carew. „Persze, izgatottak a tagok, de egyidejűleg az is felmerül a tagokban, vajon jó-e az nekik, ha együttműködnek, és nyíltan megosztják tudásukat. A tudás hatalom, és félnek átadni ezt – különösen olyan szervezetekben, amelyek az egyéni teljesítményt díjazzák.”
Recept csapatvezetőknek
A legtöbb vezető tudja, hogy összegyűjthetik a hat legjobban termelő egyént, betehetik őket egy csapatba, majd végignézhetik, ahogy alacsony termelékenység mellett döcög a csapatmunka. Mit tehetünk tehát vezetőként, hogy növeljük a csapat sikeresélyét?
Parisi-Carew szerint: kezdetnek nem árt, ha olyan csapattagokat gyűjtünk össze, akik erős csapatkészségekkel rendelkeznek. Azáltal, hogy eltérő készségekkel rendelkező egyéneket gyűjtünk össze, egy bajnok-csapatot fejleszthetünk ki ebből a csoportból ahelyett, hogy megpróbálnánk bajnokokat összehozni egymással.
Ha vezetőként szeretnénk javítani azon készségünket, hogy együttműködésre késztessük munkatársainkat, Parisi-Carew azt javasolja, hogy három területre összpontosítsunk.
- Építsünk erős alapot! Tudnunk kell, hogy hová tartunk – kell egy jövőkép a kiváló működésről, majd pedig egy megállapodás-halmaz, amely tartalmazza mind a célokat, mind pedig azt, hogyan fogjuk elérni azokat. Parisi-Carew szerint: „Sok csapatot úgy állítanak össze, hogy csak annyit tudnak: ’Ehhez egy csapatra van szükség.’ Sokszor tehát csak sebtiben hozzák össze a csapatokat, világos megbízatás nélkül. Ebből jellemzően egy olyan csapat lesz, amelynek nincs se világos küldetése, sem céljai. Sok csapat eleve azért indul rosszul, mert nem tudja, merre tart, vagy egyáltalán miért kellene csapatként működniük.”
- Kezeljük a konfliktusokat hatásosan! A második nagy probléma abban áll, hogy sok vezető képtelen kezelni a nézeteltéréseket és konfliktusokat, amikor felmerülnek. A döntéshozatal is erősen függ attól, hogyan birkózunk meg a nézeteltérésekkel. Mit tegyünk, amikor nincs egyetértés, és hogyan döntsön a csapat a továbblépés irányáról? Parisi-Carew szerint: „Jó néhány szempontból is kiemelkedően fontos, hogy jól tudjuk kezelni a konfliktusokat. Ha elkerüljük a nézeteltéréseket, akkor valószínűleg szétrobban a csapat, vagy egy fásult csoport válik belőle. Ha viszont jól kezeljük, akkor a konfliktus emelheti a bizalom, a kreativitás és a felelősségvállalás szintjét.”
- Tekintsünk magunkra úgy, mint aki „szolgál”! Végül pedig, a csapat vezetésének felelőssége azt is magába foglalja, hogy hajlandóak legyünk magunkra úgy tekinteni, mint aki a csapat fejlődését szolgálja. Ehhez azt kell folyamatosan szem előtt tartsuk, hogy a csapat kell elérje a végcélt, nekünk pedig az a szerepünk, hogy végigsegítsük a csapatunkat az odavezető úton. Parisi-Carew hozzáteszi: „A hatékony csapatvezetőnek az a dolga, hogy felmérje, mire van szüksége a csapatnak, mint egésznek. Eleinte tehát, amikor a csapat még nem tudja, mit tesz, vezetőként sok irányítást kell adnunk. A vezető feladata, hogy önállóságra, önrendelkezésre nevelje a csapatát, nem pedig az, hogy személyesen végezze el a feladatot.”
„Ez egy óriási váltást jelent a hozzáállásunkban; ez az oka annak, hogy oly sok vezetőnek nehézségeket okoz a csapatok vezetése. Ragaszkodnak a hatalmukhoz, amelybe belekapaszkodnak, viszont amíg így tesznek, a csapat sohasem válhat igazán önállóvá és termelékennyé. Ha végigkísérjük a csapatok szükségleteinek változását, és az elején felkínált sok irányítás mellett később sok támogatást, bátorítást és elismerést is adunk, sokkal nagyobb a sikerünk esélye.”
Konklúzió
A legsikeresebb cégek hatékonyan használják a csapatokat. A csapat túlszárnyalja az egyének gyülekezetét – amennyiben azt megfelelően hoztuk létre. A jó csapatmunka és együttműködés kihat a termelékenységre, a munkamorálra és a kreativitásra.
Parisi-Carew arra is emlékeztet: egy új generáció lépett be a munkaerőpiacra, amely képes az együttműködésre, és el is várja azt.
„Azok a cégek, amelyek nem készültek fel arra, hogy kihasználják a csapatok erejét, csalódást okoznak a fiatalabb dolgozóknak, akik megszokták, hogy együttműködve oldják meg feladataikat. Az pedig akár egy sokkal is felérhet, amikor megpróbálják az együttműködő szellemű alkalmazottakat belepasszírozni egy hierarchikus struktúrába.”
Ne engedjük, hogy ez történjen a cégünkben! Kovácsoljunk tőkét az együttműködés hasznaiból. Segítsünk a vezetőinknek – gondoskodjunk róla, hogy tudják, hogyan kell emberek csoportjából hatékony csapatot formálni!