Egész nap csak rohantam, és nem haladtam semmivel…

A feladataink rangsorolásával, megtervezésével, beütemezésével még csak megbirkóznánk, ha nem éreznénk azt folyamatosan, hogy folyamatosan úszunk, sőt átcsapnak a fejünk felett a hullámok, és az igazán lényeges dolgokkal nem haladunk. Az ebből fakadó stressz miatt egyre kevésbé érezzük azt, hogy mi irányítanánk az életünket – akár a munkában, akár a magánéletben. A lecsökkent kontroll-érzet viszont aláássa az időgazdálkodásunkat is, és egy ördögi kör alakul ki.

Mivel tehát a stressz egyik fő oka és okozata is az időgazdálkodási problémáknak, programunkon mindkettővel foglalkozunk.

Régen az időgazdálkodás programok a technikákra fókuszáltak. Mára ezeket a technikákat a legtöbben ismerik, csak nem tudják őket hatékonyan használni, mert nincs hozzá energiájuk – részben, mert nem látják, hogy ezek jelentenék a megoldást a túlterheltségre. Nos – amíg nem találjuk meg a módját, hogy energizáljuk is magunkat általuk, addig valóban nem sokat segítenek!

A másik alapprobléma, hogy e technikák jól szolgálhattak bennünket, amíg csak napi 10-20 emailünk volt, szemben a több mint százzal – a rengeteg telefonhívásról, SMS-ről és egyéb ingerről nem is beszélve. Mindez leszívja az energiánkat – lassan, de biztosan. A cégek zöme azonban úgy tekint erre a problémára, hogy „Oldjátok meg!” 

Szerencsére egyre több cég ismeri fel, hogy ez a helyzet rendszerszintű, és alapvetően ássa alá a hatékonyságot az egész szervezetben, ha nem oldjuk meg.